Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan zenélünk?

Kép

Az ötlet a citerával kezdődött. A citerának van néhány húrja, amin a dallamot játsszuk, a többi  csak úgy szól, mindig ugyanazt a hangot adva, ezeket vendéghúroknak hívják. (A citerával ezért nem is lehet transzponálni, vagyis  egy citerás nem tudja teljesíteni a nem lehetne egy kicsit mélyebben kezdetű kérést.)

Tehát van egy hangszerünk, amin minden népdalt el lehet játszani úgy, hogy ez a két hang (alap és kvint) mindig jól szól hozzá. (Ezzel a kéthangos kísérettel egyébként találkozunk a népzenében, dudabasszusnak hívják. Több népi hangszer is működik ezen az elven, pl. az ütőgardon, vagy a tekerőlant.)

 

Az esélyegyenlőség egyik kulcsszava az akadálymentesítés. 

Ez azt jelenti, hogy nem a sérült emberben van az akadály, hanem a környezet akadályozza őt, hogy elérje a célját. Például valaki nem tud felmenni a lépcsőn, mert kerekesszékben ül. Ő nem fog megtanulni járni, a megoldás, hogy építünk egy rámpát, és mindjárt nem akadály számára a fogyatékossága, hogy pl. bemenjen a hivatalba.

Kép

A dudabasszus is ilyen akadálymentesítés. A lakóink nagy része sosem fog megtanulni dallamot játszani, viszont nagyon szeretik a hangszereket megszólaltatni. A megoldás: olyan hangszereket kell a kezükbe adni, amin nem lehet hamisan játszani.

 

 

Tehát:

  1. Játsszunk népzenét! Egyrészt mert a mienk, ismerjük, szeretjük a népdalokat, másrészt mert a citerán minden népdalt el lehet ugyanazzal a két kísérőhanggal játszani. Tehát kis túlzással elmondhatjuk, hogy nem a hangszer alkalmazkodott a dallamhoz, mint a klasszikus zenében általában szokás, hanem a dallam a hangszer adottságaihoz.
  2. A kísérőhangszerek bármiből lehetnek, minél gazdagabb a hangzás, annál jobb. Az a lényeg, hogy csak alap és kvint legyen rajtuk, a mi esetünkben C és G.  Vannak húros hangszereink, ezeket csak át kell hangolni. 
  3. A hangszerek másik csoportja kicsit nehezebben alakítható, de megoldható. Nekünk Sándor Laci nyújtott ebben nagy segítséget. A faxilofont reszelővel és fűrésszel hangolta be. Van olyan metalofon, amely hangonként különálló, vagy szétszedhető, ezekkel nem volt baj. Egy tisztára hangolt gyerekhangszert is szétszedtünk, és egy vagy két behangolt fémlap alá fából, kókuszdióból rezonátorszekrény készült. Áthangoltuk a kalimbát. Hangológéppel remekül lehet a szájharmonika nyelvsípját hangolni, esetleg a szükségteleneket leragasztani, vagy eltávolítani.
  4.  A legnehezebb lépés a leendő zenész sztereotíp mozdulataihoz megtalálni a megfelelő hangszert, nem is megy mindig elsőre. Néha ez egy egészen új hangszer kitalálását jelenti, amit sokáig kell tökéletesíteni, majd kiderül, hogy a leendő tulajdonosának mégsem tetszik.

Aztán már csak arra kell őket rávenni, hogy játsszanak, és hogy együtt játsszanak.

Ez azért nehéz halmozottan sérült felnőttek esetében, mert ritkán rendelkeznek feladattudattal, vagy azzal az élettapasztalattal, amit a közös zenélés feltételez. (Viszont a próbák során ezek közül sokat megtanulhatnak.)

 

A leendő zenekarosokat úgy választottam ki, hogy különösen szerették a zenét, közben valamiféle sztereotíp mozdulatot ismételtek, vagy olyanfajta funkció-játékokban lelték örömüket, ami hangot ad.

A cél, hogy egyszerre zenéljenek. Ehhez azt kell elérnem, hogy a hallott zene elég izgalmas legyen, és arra mozogjanak. Ha már ez megvan, akkor egyszerre is fognak zenélni (hiszen évekig tanulja egy zenész vagy egy táncos, hogy másképp mozogjon a teste és a keze).

Ez néha sikerül, néha kevésbé. Ilyenek vagyunk.

(Ez a hangszer a kalimba. )
Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.