Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In memoriam...

In memoriam Szarka Margit

 

2016. Május 28-án szombat hajnalban Szarka Margit, egykori zenekaros társunk örökre elköltözött tőlünk.

 

Kép

  A zenekar egyik alapító tagja. Nagyon szeretett énekelni, és régen szeretett táncolni is. (2010-ben kerekesszékbe került, de dalos kedve töretlenül megmaradt)

Mikor a zenekarnak nevet választottunk, javaslata a "Már minálunk babám" sokáig esélyes volt. Nappal néhány dalt énekelt, ám éjjel, mikor mindenki más elcsendesedett órákig ismétlés nélkül adta elő bőséges repertoárját. Szeretett dobolni, vagy gitárt pengetni, de egyik sem kötötte le néhány percnél tovább. Kezdeti fellépéseinkkor előfordult, hogy ráunván a zenélésre akár a koncert kellős közepén felállt és elment. Egyesek azt állították, hogy szökik, pedig csak nem mindig tartózkodott ott, ahol szerintünk lennie kellett volna. A dob után rátalált a metalofonra, megszerette, ezután nagyon ritkán hagyott faképnél bennünket.

2011-ben majd egy éves betegszabadság után megint dobosként tért vissza. Mivel az egész órás próbákat már nem kedvelte, 2013. szeptemberétől az örömzenekarban találta meg a helyét, majd már inkább csak a lakóegységében énekelgettünk együtt.

2016-án,Luca Anna írt a vendégkönyvünkbe Margitról. Az ő kedves szavait szeretném búcsúzásképp idézni.

Ötéves voltam, amikor két évig egy olyan házban laktunk Bagon, aminek közös udvara volt a Szarka családdal.  Margit sokat táncolt, énekelt hozzá közben, szeretett körben forogni a tornácunkon, az udvaron, akkoriban szerintem olyan 16 éves lehetett. Sokszoknyás viseletet hordott. Margit nyomtatott betűkkel le tudta írni a neve elejét, az óvodás táskám belsejébe bele is írta, sokáig megvolt, már rég Budapesten laktunk, de mindig eszembe jutott róla. Sose láttam szomorúnak, csak a mosolyára emlékszem.

Úgy is mondhatom, Margit azért "érkezett" az életembe, hogy megtanítson egy későbbi nehéz helyzet kezelésére. És azt is megtanultam, hogy Margit és a társai angyalok, akik azért "estek le" közénk, hogy oktassanak minket. A rajtuk esett karcolás csak felerősíti a róluk visszaverődő fényt.

Nagy öröm nekem, hogy emlékszem rá ötéves koromból, és öröm, hogy tízszer annyi idősen is hallhattam felőle. Úgy gondolom, a születési betegségéhez képest hosszú idő adatott neki itt a Földön, és szép gondoskodást kapott az utolsó éveiben. Az emlékeimben az ablakunk alatt, sokszoknyás viseletében pörög, pörög, csak pörög és énekel Margit.

(Hozzászólását és későbbi levélváltásunkat kissé megszerkesztve, a szerző engedélyével közlöm.)

In memoriam Nagy Károlyné

Kép

 

 Ági volt a zenekarunk szólóénekese és ő játszott a nádizumzumon, amiről a zenekar a nevét kapta. (Ez egy olyan hangszer, amibe bele kell énekelni, és az énekhangot felerősíti, és torzítja)

Mikor a zenekar nevét kerestük, ő vetette fel, hogy a hangszeréről nevezzük el magunkat.

 

A nóták nagy kedvelője volt, rengeteg dalt tudott, és az előadóikat is ismerte. Legszívesebben zenés DVD-ket nézett, vagy nótákról, előadókról mesélt, de a népdalokat is jól ismerte.

Szívesen táncolt, néha a zenekari próbán is megörvendeztetett bennünket egy-egy rögtönzött bemutatóval.

 

vigasztalas.jpgNagy szíve volt, sokan belefértünk.

 

Megvígasztalta a szomorkodókat, 

 

s őt magát is gyorsan meg lehetett vigasztalni 

 

(énekkel, tánccal vagy egy szerető öleléssel)

szinte minden bánatában.



 

nkne.jpgUtolsó fellépésén

2011. augusztus 19-én 

hosszú idő óta egyik legjobb teljesítményét nyújtva búcsúzott tőlünk.

Vidám volt, lelkes, énekhangját és hangszerét is bemutatta

az otthon 25. fennállását ünneplő közönségnek.

2011. szeptember 7-én aludt el.

 

 

 In memoriam Csató Kriszta

 

Kép

 

Kriszta a dobosunk volt, alapító tag.

 

Születésekor megsérült a mozgásközpontja, sajnos a beszédmozgása is, de az eszével nem volt baj. Sok hangeffektust és gesztust használt, hogy megértsük, mit szeretne. Igent és nemet egyértelműen tudott jelezni.

 

Jó zenei hallása volt, amikor valaki hamisan énekelt, vagy fütyült a jelenlétében, azt hangosan kinevette. Mikor elkezdtünk zenélni Andreával és Renátával, félreérthetetlenül közölte, hogy ő is szeretne részt venni. Az egyik lába egész jól mozgott, kitaláltam, hogy ezzel tudná rúgni a dobot. Kezdeten ez nem tetszett neki, mert a zenei érzéke egy bonyolultabb hangszerre is elég lett volna, de a mozgása sajnos nem. Ezért sokat lógott a próbákon, sőt a koncerteken is. Mondtam, hogy csak az esze miatt tartom a zenekarban, ha már dobolni nem szokott. Később rájött, hogy mekkora sikert arat.

 

 

 

Kép

  Így aztán az utóbbi koncertjeinken dobolt, ráadásul  nagyon pontosan. Nagyon erőteljeseket rúgott, betontömbökkel támasztottuk meg a hangszerét, de néha ez sem bizonyult elégnek. Később zenekarunk ezermestere, Sándor Laci szerkesztett egy rudat, ami a kerekesszékéhez rögzítette a dobot, ami nem ment többé világgá. 

 

Kép ***

 

 

 

 

 

Váratlanul, nem egészen egy hét alatt hagyott itt bennünket.

 

 

 

Sokan kérdezték, mi lesz most a zenekarral,ki lesz most a dobosunk.

Jelenleg nincs dobosunk. 

  A válaszom, hogy

Kriszta nem pótolható!

  

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.